Magyarország tájhasználatának elkerülhetetlen reformjáról

2026.06.03-án lezárt elfogadott változat

Problémafelvetés
A világ szárazföldi területének 14,6%-át belakta az emberiség, 70%-át pedig már az írott történelem előtti
idők óta jelentős mértékben átalakította. A beépített és erősen átalakított földfelszín összesen 18,5 millió km2-
t tesz ki, ami nagyobb terület, mint Oroszország egésze (Theobald et al. 2020).
Európa szárazföldi területeinek kb. 80%-át az emberi tevékenységek alakították (erdőirtások, ültetett
féltermészetes erdők, kaszálók stb.), 6%-át pedig beépítették mesterséges felszínekkel (épületekkel, utakkal,
ipari infrastruktúrával). A földhasználat módja az egyik legfőbb alakító tényezője a biológiai sokféleség
csökkenésének és az éghajlatváltozásnak (European Environmental Agency – Land use).
A volt szocialista blokk országainak, így Magyarországnak is a rendszerváltáson átmenthető fontos értéke az
extenzív tájhasználat volt. A gazdasági fejletlenség és a Kárpát-medence különleges biogeográfiai
elhelyezkedése együtt eredményezte a megőrzött magas biodiverzitást.
A tájhasználat milyenségét, a beépítettség fokának fékezését és a további tájfragmentáció megállítását
Magyarország intézményi és jogszabályi rendszerbe foglalva ezidáig nem helyezte a figyelem
középpontjába. Holott hazánk, de tágabb értelemben a Kárpát-medence környezeti és társadalmi kilátásait
alapjaiban befolyásoló tényezőről van szó.
Az állásfoglalás felhívja a mindenkori döntéshozók és politikai szereplők figyelmét arra, hogy Magyarország
tájhasználatának gyökeres megváltoztatása elkerülhetetlen. Az Alaptörvény kiemeli, hogy Magyarország
felelősséget érez a jövő nemzedékek iránt, és ezért köteles megőrizni a természeti környezet értékeit. Ezeket
az értékeket csak az ország teljes területére kiterjedő, az eddigi gyakorlatokhoz képest merőben eltérő
megközelítéssel lehet eredményesen megóvni.

Egyeztetési folyamat
A jelen állásfoglalás kiérlelése 2025. június 20-án kezdődött a Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek
XXXIV. Országos Találkozóján, Salgótarjánban, nyílt szekció keretében. Az állásfoglalás előterjesztője a Zöld
Civil Együttműködés regisztrált szervezete, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány volt. Az állásfoglalás-tervezetet
megkapta véleményezésre a Környezet- és Természetvédő Civil Szervezetek Koordinációs Tanácsa, a Zöld Civil
Együttműködés tájékoztató listáján és facebook csoportján többször kikerült egyeztetésre. Egy év alatt többkörös
részvételi szakmai és lakossági fórumokra került sor. Az állásfoglalás végleges szövegét online petíciós oldalon az
együttműködés regisztrált szervezetei közül több, mint 20 támogatta. A Koordinációs Tanács 2026. március 16-án
tartott ülésén egyhangúlag támogatta, hogy az állásfoglalás váljon a Zöld civil Együttműködés közös
állásfoglalásává. A XXXV. Országos Találkozót megelőző éves online delegáltválasztáson a szavazó szervezetek
több, mint kétharmada támogatta (36 szavazó szervezet közül 30). 2026. 06. 03-án a Koordinációs Tanács a
Tájékoztató listára megküldte az állásfogadás végső elfogadásának tényét.
Kezdeményező szervezet: Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány
Az állásfoglalást megszövegezte és a változások átvezetését Dr. Klein Ákos végezte

Állásfoglalás

1. A beépítetlen természetes földfelszín ugyanolyan életfeltétel és életminőséget befolyásoló
   környezeti erőforrás, mint a tiszta levegő és az ivóvíz. Magyarország területének 9,9%-a, mintegy
   egymillió ha került ki a művelés alól a rendszerváltást követő három évtizedben. Ez a
   területveszteség nagyrészt a beépítéseknek köszönhető.
   A beépítetlen földterületek, mint környezeti erőforrás védelme és a beépítések szigorú
   korlátozása jelenjen meg magasabb rendű jogszabályokban!
2. Az eddigi gyakorlat a kiemelt állami beruházások kijelölését tekintve nem átlátható, és nélkülözi a
   társadalom egyetértését. Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűek azok a beruházások,
   amelyeket Magyarország kormánya rendeletben ilyennek minősít, megvalósításuk gyorsítása
   céljával. A gyorsított és könnyített eljárások mögött gyakran nem a közérdek sürgető érvényesítése
   áll. A beruházó érdekében tett könnyítések a társadalmi és környezetvédelmi szempontokra
   vonatkozóan számos esetben éppen a közérdeket sértik!
   A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának
   gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény teljes átalakítására van szükség!
   Az alapvetéseiben, nevében és szabályozási mechanizmusában is megújított törvény
   garantálja, hogy csak valódi közérdeket szolgáló beruházások élvezhessék e jogszabály által
   adott könnyítéseket (pl. állami egészségügyi intézmények létrehozása, rendvédelem). A
   törvény nevében is hordozza, hogy “különös közérdekből kiemelt jelentőségű beruházások
   megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről” szól.
3. A belterületbe vonás, a mezőgazdasági művelés, a zöldmezős beruházások jelentik azt a dimenziót,
   ahol a biodiverzitás csökkenésének legjelentősebb okai tetten érhetők. A beépítettség visszafogása
   záloga a földi létformák gazdag megnyilvánulásának. Ezért elsődlegesnek kell tekinteni, hogy a még
   beépítetlen területek úgy is maradjanak!
   Ennek érdekében ki kell hirdetni a zöldmezős beruházások befagyasztását. Ez alól csak azok
   az esetek kaphatnak kivételt, amelyek valódi és különös közérdeket képviselnek a nyilvánosság
   teljes biztosításával.
4. A 2023. évi C. törvény a magyar építészetről átfogó átgondolást igényel a végrehajtás szintjén! E
   törvény 7. § (2) így rendelkezik: Zöldterület övezetből, mezőgazdasági terület övezetből és
   erdőterület övezetből új beépítésre szánt területet, vagy különleges beépítésre nem szánt területet
   kijelölni nem lehet, kivéve, ha legalább az új kijelöléssel azonos mértékű és legalább azzal
   megegyező biológiai aktivitás értékű zöldterület övezet, mezőgazdasági terület övezet vagy
   erdőterület övezet kerül csereterületként kijelölésre az új beépítésre szánt terület kijelölésével
   azonos település közigazgatási területén belül. Ennek a törvényi elvárásnak a gyakorlati
   megvalósíthatósága szinte lehetetlen. Több esetben kiemelt állami beruházás megvalósítását
   követően az állam az önkormányzatra hagyja az azonos biológiai aktivitású csereterület kijelölését,
   amit nincs honnan és nincs miből előteremteni.
   A 2023. évi C. törvény a magyar építészetről előremutató szemléletét a végrehajtás szintjén be
   kell tartatni! Új beépítésre szánt terület beépíthetőségének mindent megelőző előfeltétele kell
   legyen a megfelelő csereterület kijelölhetősége. Amennyiben ez nem megvalósítható (pl.
   művelési ág váltás vagy kisajátítás útján), úgy a beruházás ne valósulhasson meg!
5. A Központi Statisztikai Hivatal elérhető kimutatásaiban 2019-től nem követhető a kivett területek
   változása. Ez a mutató az indikátora a tájfelszín átalakításának. Az adathiány nem teszi lehetővé az
   állampolgári és szakmai tájékozódást, így a társadalmi kontrollt sem a területhasználat felett. A kivett
   területek gyűjtőkategória, és nem ad pontos tájékoztatást, hogy a kivettség miből fakad (útépítés, új
   víztest, csatorna, belterületbe vonás, ipari park stb.). Ezek a kategóriák technikailag elkülöníthetőek,
   és az állami földnyilvántartás számára nem publikus formában rendelkezésre állnak.
   Legyen szabadon elérhető és rendszeresen frissülő hiteles statisztikai kimutatás a kivett
   földterületek változásáról és a változás okairól!
6. A beépítésekkel ellentétes irányú beavatkozás a visszavadítás, amelyről megfelelő térléptékben csak
   átfogó nemzeti stratégia keretében (Nemzeti Természet-helyreállítási Terv) lehet gondolkodni,
   amely illeszkedik Európa Természet-helyreállítási rendeletéhez.
   A beépítettség mértékének mérséklésére, visszafordítására és az országos visszavadítási
   törekvésekre közösen dolgozzon ki tudományos alapokon nyugvó nemzeti stratégiát a
   megfelelő kutatói, államigazgatási és civil szféra!
7. A természetesség szintjének növelését a művelés alatt álló területek természetvédelmi célú
   átminősítésével is ösztönözni kell! Amellett, hogy az ipari és befektetési célú művelés alóli kivétel
   korlátozása nem várhat tovább, szükséges lenne egy „természetvédelmi célból kivett” földhasználati
   kategória (röviden „természetvédelmi”), amely lehetővé teszi, hogy bárki a földjét természetvédelmi
   célból kivonja a művelés alól.
   Jöjjön létre egy új földművelési kategória “természetvédelmi” megnevezéssel. Ezeken a
   területeken korlátozni kell a beépítést, a gazdasági hasznosítást, bármely más művelési ágba
   való visszaminősítést. A beavatkozások csak élet-, baleset- és természetvédelmi célúak
   legyenek.
8. A táji léptékű erőforrás-gazdálkodás intézményi háttere 2014-ben a Környezet- és Tájgazdálkodási
   Intézet megszüntetésével meggyengült. A tájvédelem és tájgazdálkodás tudományos és szakpolitikai
   háttérintézet nélkül elképzelhetetlen.
   Vissza kell állítani a tájgazdálkodás magas tudományos igényű és döntéshozatalt megalapozó,
   a környezeti erőforrások tájléptékű fenntarthatóságát első helyen figyelembe vevő központi
   intézetet és vidéki hálózatait.
9. Az úthálózat sűrítése a tájfragmentáció fokozódásának és a biodiverzitás csökkenésének egyik
   legközvetlenebb kiváltója. Magyarország közúthálózata elérte az európai uniós átlagot, a
   gyorsforgalmi hálózat sűrűsége meghaladja Ausztriáét. Az úthálózat-fejlesztéssel kapcsolatos
   döntéshozatalt mára elavult közgazdasági paradigmákból levezetett rövid távú gazdasági érdekek
   határozzák meg. A gyorsforgalmi utak bekerülési költsége, az építéskor felmerülő környezeti
   kártétel, majd a nemzetgazdasági mértékben is komoly terhet jelentő fenntartási költségek
   kétségessé teszik az új útépítések létjogosultságát, ha az összes környezeti és társadalmi költséget és
   hasznot mérlegre helyezzük.
   A közúti infrastruktúra, ezen belül is kiemelten a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése
   környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is megköveteli a teljes újragondolást, a
   szakmai és társadalmi vitát. A mennyiségi közútfejlesztéseket le kell állítani, és a meglévő
   hálózat minőségét kell javítani!
10. Magyarország lakossága évente 0,4%-kal csökken. A vidéken élők nagyvárosok felé irányuló
    elvándorlását az értékteremtő, helyi adottságokra épülő és a helyben maradást ösztönző tevékenységi
    lehetőségek bővítésével lehetne lassítani vagy megállítani. Az új lakóépületek, lakóparkok sokasága,
    a városokat övező zöldterületek belterületbe vonása kiáltó ellentmondásban áll a kedvezőtlen
    népesedési folyamatokkal.
    Olyan új vidékmegtartó politika megvalósítása szükséges, amely lelassítja a vidék
    kiüresedését, demográfiai mutatóinak romlását és az új otthonok létesítéséből fakadó
    zöldmezős beruházások térfoglalását!
11. A mezőgazdaság a legnagyobb területhasználó gazdasági szektor. Az intenzív, alapvetően
    szántóföldi kultúrára alapozott gépesített mezőgazdaság az emberi munkaerő-szükségletet
    lecsökkentette. Koncentrált birtokszerkezet és elszabadult földforgalmi árak alakultak ki.
    Támogatási rendszerek nélkül életképtelen és környezetromboló termelési módok terjedtek el. A
    mezőgazdaság többé nem eltartója és nem szervezőereje a vidéki társadalom többségének.
    A mezőgazdasági termelés strukturális, a termeléstechnológiát is érintő teljes átalakítására és
    a földkoncentráció enyhítésére van szükség. Az átalakítás során a mezőgazdasági
    foglalkoztatás növelése, a fenntartható tájgazdálkodás és a biológiai sokféleség növelése
    legyenek a fő rendezőelvek!
12. A gazdaság működőképességét a jelenlegi értékelési rendszer az építőipar teljesítményén méri.
    Emiatt az építőipart minden eszközzel serkenteni igyekszik az állam, nem számolva azzal, hogy a

környezetpusztítás motorját fűti. Az új építkezéseknek jelenleg nem kell átesniük szigorú szükség-
elemzésen, legtöbbször a befektetői ambíció, ingatlanspekuláció és az igények felélénkítése (nem a

szükségletek kielégítése) dönti el egy-egy építkezés megvalósulását. Ez alól nem jelentenek kivételt
a napelemparkok sem.
Az ingatlanfejlesztések minden szintjén valósuljon meg az eddigiektől teljesen eltérő
engedélyezési eljárás! A megvalósíthatóság a társadalmi szükségszerűség és a környezeti kár
arányára helyezze a hangsúlyt! A megújulóenergia-termelés bővítése nem járhat a beépítetlen
földterületek korlátozás nélküli igénybevételével!

13. A táj egészsége alapjaiban határozza meg a táj klimatikus viszonyait, a kisvízkör olyan lényeges
    elemeit, mint a beszivárogtatás, párologtatás vagy akár a vízvisszatartás, víztározás. Ez a hatás
    kölcsönös, egymásra épülő, vagyis az egészséges kisvízkör pozitívan befolyásolja a klimatikus
    viszonyokat, és ezáltal a táj egészségét is. Ahogyan a helytelen tájhasználat tönkre teheti egy terület
    mikroklímáját, úgy járulhat hozzá pozitívan egy egészséges Kárpát-medence tája Földünk
    klímájához.
    A jelenlegi szétszabdalt ágazati stratégiai rendszer (tájstratégia, vízstratégia, erdőstratégia,
    fenntartható fejlődési stratégia, biodiverzitási stratégia, hulladékstratégia, klímastratégia,
    közlekedési stratégia, vidékfejlesztési stratégia…) nem hatékony, a különböző ágazatok igen
    sokszor egymás ellen dolgoznak. Ezen silószerű felszabdalt rendszer összehangolása
    elengedhetetlen, melynek vezérfonala a táj egészségének középpontba helyezése kell legyen.
    Csak az egészséges tájon lehet egészséges társadalmat, azon pedig fenntartható gazdaságot
    építeni.