1051 Budapest,
Nádor u. 34. Fsz. 2
Magyarország vidéki települései az elmúlt évtizedekben jelentős társadalmi és gazdasági átalakuláson mentek keresztül. A népesség elöregedése, a fiatalok elvándorlása és a közösségi élet lassú gyengülése jellemzi a vidéki térségeket. Az aprófalvas területeken a lakosság csökkenése és az elhagyott vagy félig üresen álló családi házak sora figyelhető meg. Sok családi ház, amely eredetileg több generáció együttélésére készült, ma már jórészt kihasználatlanul áll, a tulajdonosok pedig gyakran külön laknak, és a fiatal generációk a városok felé orientálódnak.
A vidéki települések gazdasági struktúrája is jelentős kihívásokkal küzd. A helyi kis- és középvállalkozások (KKV-k) száma csökkenő tendenciát mutat, a rövid ellátási láncok és helyi termékek piaca gyenge, a befektetési lehetőségek korlátozottak. Emellett az infrastruktúra fejletlensége – a közlekedési kapcsolatok, a közösségi terek hiányosságai – gátolják a vidéki életminőség javítását.
Az ország 4,6 milliós lakásállománya a népesség számához képest nem számít kevésnek, ugyanakkor az építési év szerinti megoszlás kedvezőtlen képet mutat. Az összes ingatlan mintegy 35 százaléka 1960-1980 között épült, és az ezredforduló utáni lakások állománya alig teszi ki a 15 százalékot. Az energiatanúsítványok ereményei alapján csak 6 százalékuk mondható AA, vagy BB – korszerű állapotúnak. A CC-FF kategóriá közötti, ami átlagos állapotú, ezek a lakásállomány felét teszik ki hozzávetőleg. A GG-JJ, mint a korszerűtlen kategória, viszont a teljes állomány 40%-át adja. Ezek különösen vidéken a legjellemzőbbek, ahol a lakások jelentős része több évtizede nem esett át jelentős felújításon. Sok ház esetében hiányzik az alapvető komfort: előfordul sok esetben, hogy a lakásban nincs fürdőszoba, nincs vezetékes víz, és az ingatlanok mintegy ötöde penészes. A vidéki családi házakban gyakori a korszerűtlen nyílászáró, a hőszigetelés hiánya, valamint az elavult fűtési rendszer megléte.
A rossz állapotú házak energiahatékonysága kritikusan alacsony: a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a GG vagy annál rosszabb besorolású házak energiafogyasztása átlagosan 2,5–3-szorosa a korszerű, CC besorolású ingatlanoknak. A családi házas szegmensben tehát a felújítás jelentős megtakarítást eredményezhetne, mind az energiafogyasztás, mind a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése szempontjából.
A lakóépületeink többsége korszerűtlen, így nagy energiaigényű, emiatt a tulajdonosaik ki vannak szolgáltatva a energiaválság okozta áringadozásnak.
Az elavult otthonok túlmutatnak a lakók pénzügyein, rengeteg negatív egészségügyi hatása is van a rossz állapotú ingatlanoknak. Másrészt nagy ökológiai lábnyomot hagynak maguk után, növelik az energiapazarlást és az egészségügyi kiadásokat. Az ilyen épületek esetében a felújítás nemcsak a lakók egészségét és kényelmét növelné, hanem a környezetterhelést is csökkentené.
A vidéki településekre a családi házak jellemzőek, amelyek jelentős része elavult, és fatüzeléssel, valamint vegyes tüzeléssel működik. Az aprófalvas területeken a lakások hővesztesége és energiaigénye magas, ami növeli az energiaszegénység kockázatát. A lakástulajdonosok anyagi forráshiánya és az építőipari kapacitáshiány miatt belátható időn belül lehetetlen felújítani a családi házakat. Hozzávetőleg 1,8 millió családi ház vár felújításra, ami ha a jelenlegi ütemben halad, akkor több, mint 80 évet venne igénybe.
A magyar háztartások fűtési módjai erősen függnek a település típustól és a lakás állapotától is. A legelterjedtebb a gázfűtés, amely az ingatlanok közel felénél megtalálható. Ugyanakkor a vidéki, aprófalvas területeken a fa- és vegyes tüzelés dominál, a háztartások mintegy 29 százaléka használ fatüzelést.
A fűtési módok választása közvetlen kapcsolatban áll a környezeti hatásokkal. A fa- és gázfűtés egyaránt hozzájárul a levegőszennyezéshez és a szén-dioxid-kibocsátáshoz. A vidéki lakások többsége elavult, szigetelés nélküli nyílászárókkal rendelkezik, ami növeli a fűtési energiaigényt és a költségeket. Ezzel párhuzamosan az energiaszegénység nő, különösen a legrosszabb állapotú házakban élő alacsony jövedelmű családok körében.
A fával történő fűtés jellemzően a vidéki, aprófalvas térségekre koncentrálódik. A gáz és fa ára befolyásolja, hogy melyik tüzelőanyagot részesítik előnyben azok, ahol mindkét típusú rendszer megtalálható a háztartásban. Az egyedi helyiségfűtést legtöbbször kályhákkal oldják meg, amelyhez fát, szenet, gázolajat vagy egyéb anyagokat, pl. építési hulladékot, szemetet, bálás ruhát használnak. Mivel a gáz infrastruktúra a szociálisan rászoruló háztartásokban vagy nem elérhető, vagy a közüzemi tartozások miatt felfüggesztették a hozzáférést, ezért a szilárd tüzelés sokkal rugalmasabb és könnyebben hozzáférhető számukra. A rezsicsökkentés elmúlt évtizede alatt nem jelentett komoly gondot a fűtés megfizethetősége. A 2022. júniusi rezsiár változás – mi szerint a földgáz fogyasztás 1729 köbméterig maradt a kedvezményes 102 Ft/m3 , efelett 747 Ft/m3 lett az új díjszabás, – a háztartások nagy részének komoly problémát okozott. A nagy alapterületű, rossz energiahatékonyságú otthonokat nem tudták kifűteni, vagy nem tudták a lakók számára kellemes hőfokra felfűteni, anélkül, hogy anyagilag megterhelő lett volna számukra. A rászorulók az energiával kapcsolatos kiadásaikat csak korlátozott mértékben tudják mérsékelni, és amennyiben nincs elegendő forrásuk, így gyakran közüzemi tartozásokat halmoznak fel.
A Habitat for Humanity kutatásai szerint Magyarországon több mint egymillió ember él olyan háztartásban, ahol a lakás kifűtése problémát jelent. A rezsicsökkentés ugyan csökkentette az energiaköltségek terhét, de nem ösztönözte a korszerűsítést. A rezsiemelés és az energiaárak növekedése a vidéki családok jelentős részét arra kényszerítette, hogy fatüzelésre térjen át vagy valamilyen módon csökkentse a fogyasztását. A megfelelő, fenntartható fűtési rendszerek hiánya hosszú távon nemcsak gazdasági, hanem egészségügyi és környezeti problémákat is eredményez.
Ma Magyarországon átlagosan a háztartási kiadások mintegy 19 százaléka megy el lakhatásra, és ennek nagy része energetikai kiadás. Az adatok alapján több mint 1 millió embert sújthat az energiaszegénység hazánkban.
A megfizethető energia alapvetően ott kellene, hogy kezdődjön, hogy az enerigapazarlást mérsékeljük és csökkentjük az épületek energiaigényét. Lakóingatlan-állomány mélyfelújításával ugyanakkor akár 60%-kal kevesebb energiát használnánk fel; ez lehetne a valódi rezsicsökkentés, valamint az energiaszegénység felszámolásának legkézenfekvőbb módja.
Hazánkban körülbelül a lakosság 8-10%-át, több százezer háztartást érint: elsősorban a vidéki, kisebb településeken, rossz energiahatékonyságú családi házban élő, fatüzelést, esetleg egyedi helyiségfűtésű gázkonvektort használó, alacsony jövedelmű háztartásokat.
A magyar épületállomány tömeges korszerűsítése elengedhetetlen a 2050-re kitűzött karbonsemlegesség eléréséhez. Ehhez évente mintegy 130 ezer lakás „mélyfelújítása” szükséges, azonban a jelenlegi támogatási rendszerek csupán néhány tízezer otthont érintenek.
A felújítási költségek magasak, különösen a vidéki családi házak esetében, ahol a beruházás jelentős mértékben terheli a családokat. A tulajdonosok ösztönzése hiányos: sokan nem ismerik a korszerűsítés előnyeit, az energiamegtakarítást és a komfortérzet javulását. A pénzügyi ösztönzők, hitelek és támogatások hiánya miatt a felújítás elérhetetlennek tűnik a legszegényebb háztartások számára.
A felújítási hullámhoz a szakemberképzés, a kivitelezői kapacitás és az innovatív megoldások fejlesztése elengedhetetlen. A jelenlegi szakembergárda nem képes a tömeges korszerűsítéshez szükséges minőségi munkát biztosítani. A szakképzésben ezért kiemelt szerepet kell kapnia a zöld építésnek, a felújításnak és az energiahatékonysági szempontoknak.
Az energiaszegénység nem csupán pénzügyi probléma: a komfort nélküli lakások negatívan befolyásolják az egészséget, a fiatalok vidéken tartását, és a közösségi kohéziót. A rossz állapotú házakban élő családok kevésbé képesek részt venni a helyi gazdasági és közösségi életben. Az alacsony komfort és az elavult fűtési rendszerek miatt a vidéki települések lakossága szembesül a magas energiafogyasztás miatti stresszel, ami hosszú távon társadalmi kirekesztődéshez vezethet.
A helyzet kezeléséhez integrált, több szintű intézkedések szükségesek:
A magyar vidék ingatlanállományának rossz állapota, az energiaszegénység és a felújítási akadályok komplex, egymással összefüggő problémát jelentenek. A fenntartható, célzott és hosszú távú stratégiák nélkül nem valósítható meg az energiahatékony, komfortos vidéki lakhatás, amely javítja a közösségi kohéziót, megtartja a fiatalokat, és csökkenti a környezeti terhelést. Az integrált intézkedések – pénzügyi ösztönzők, szakmai támogatás, digitális tanácsadás és fenntartható fűtési rendszerek – alkalmazása kulcsfontosságú a vidéki életminőség és a társadalmi egyenlőség javítása érdekében.
Magyarországon a szigetelt családi házak aránya 2020-ban 33 százalék volt, de ezek egy részénél a szigetelés vastagsága nem felel meg a mai energetikai követelményeknek. Így a felújítási programoknál a szigetelést előnyben kellene részesíteni.
A felújítási támogatások akkor lesznek hatékonyak, ha azt a rászoruló réteget célozza, akiknek valóban segítségre van szüksége. Elöször fontos meghatározni, hogy kik az érintett rétek, mert ez olyan összetett jelenség amely több tényező, – mint az alacsony jövedelem, energiahordozók magas ára, valamint a lakások rossz állapota – együttese határoz meg. Ehhez először fontos meghatározni, kiket érint az energiaszegénység. A támogatási program jogosultsági kritériumait is ezekhez a tényezőkhöz kell kötni, valamint úgy kialakítani, hogy reálisan és érzékenyen reflektáljanak a célcsoport élethelyzeteire. Ezek összsessége mind segíthetné a vidéki Magyarország felzárkózását.
